Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram

Facebook ikon Akadálymentes verzió ikon

Egyenlő Biztonság

A hátrányos szociális helyzetben lévők részére gyakran kevésbé elérhető a közlekedésbiztonsági oktatás, közlekedésre felkészítés, miközben fokozottan védtelen közlekedőként vesznek részt a közlekedésben, ezért kiemelten fontos az őket célzó közlekedésbiztonsági rendezvények szervezése. A megfelelő, célzott közlekedésbiztonságot javító akciók, tevékenységek meghatározása érdekében fontos az érintett közlekedői csoportok közlekedési problémáinak feltárása, illetve a hátrányos helyzetűek esetében a tényleges nehézségeiken alapuló közlekedésre felkészítési program kidolgozása és megvalósítása. Ezért indította útjára a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) Közlekedésbiztonsági Kutatóközpontja „Egyenlő biztonság” című projektjét.

A közlekedésben hátránnyal küzdő közlekedői csoportok, a fogyatékkal élők, illetve a hátrányos szociális helyzetűek közlekedési problémái a felmérések alapján legtöbbször a társadalom, a többi közlekedő hozzáállásából fakadnak, a többi ember hozzáállása, irántuk való attitűdje jelenti számukra a problémát. A türelmesebb, figyelmesebb viselkedés nagymértékben fokozná biztonságukat a közlekedés területén. Ehhez szükség van a társadalom érzékenyítésére, annak bemutatására, érzékeltetésére, hogy ők milyen problémákkal küzdenek, amelyek mások számára nem tűnnek akadálynak. A rendezvények alkalmat adnak arra, hogy a fogyatékkal élő, hátrányos szociális helyzetű emberek részvételével a többi közlekedő közvetlenül találkozzon velük egy konfliktusmentes környezetben, megismerjék a nehézségeiket, így a közlekedésben találkozva megérthetik az ő helyzetüket, empatikusabban, türelmesebben viszonyulhatnak hozzájuk, így nem kerül sor konfliktusra, növekszik a közlekedésbiztonság.

A láthatóság szintén kiemelten fontos területe a védtelen közlekedők közlekedésbiztonságának. A gyalogosok és kerékpárral közlekedők esetében kulcsfontosságú, hogy jól észlelhetőek legyenek, illetve, hogy ők is megfelelően észleljék a járműveket. A fogyatékkal élők esetében még fontosabb a „látni és látszani” elv alkalmazása, hiszen a biztonságos közlekedéshez szükséges megfelelő észlelést saját egyéni fizikai jellemzőik is megnehezíthetik.

A hátrányos helyzetű közlekedői csoportok részére a csoport sajátosságain, speciális igényein és problémáin alapuló közlekedésbiztonsági programokkal elősegíthető az esélyegyenlőség növekedése a közlekedés területén.

Az Egyenlő Biztonság projekt keretében célunk a fokozottan védtelen, hátrányos helyzetű közlekedői csoportok közlekedésbiztonságát növelő rendezvények megszervezése volt. Ennek megalapozására feltártuk a hátrányos helyzetű közlekedők csoportjába tartozó idős közlekedők, fogyatékkal élő és/vagy hátrányos szociális helyzetű emberek közlekedési szempontból fontos jellemzőit, sajátosságait. Feltártuk továbbá az egyes célcsoportokra jellemző közlekedési problématerületeket, és szakértői munkacsoportok bevonásával meghatároztuk a közlekedésbiztonsági célú segítségnyújtás lehetőségeit.

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság segítségével felvettük a kapcsolatot öt különböző településen gyermekotthonokkal abból a célból, hogy közlekedésbiztonsági rendezvényt tarthassunk a hátrányos helyzetű gyerekek számára, akiknek kevesebb lehetőségük van pozitív felnőtt mintát látni. A gyerekek KRESZ-pályán, közlekedési játékok, feladatok révén részesültek közlekedésre felkészítésben: megbeszéltük velük a közlekedési szabályokat, jelzéseket, a fontos veszélyhelyzeteket és a biztonságos viselkedés fontosságát.



Együttműködést kezdeményeztünk továbbá a fogyatékossággal élők szervezeteivel az érintett célcsoportok közlekedésbiztonsági kérdéseinek feltárására, javaslatokat gyűjtöttünk a lehetséges intézkedésekre, illetve elérési módokra vonatkozóan. A javaslatok szerint egyrészt infrastrukturális változtatásokra lenne szükség: az akadálymentesítés során már a tervezési fázisban figyelembe kell venni a fokozottan védtelen közlekedők szempontjait. A biztonságos közlekedésre való egyenlő esély biztosításához a különböző közlekedési – főként a váratlan – helyzetekben többféle kommunikációs csatornán történő tájékoztatásra van szükség, illetve beszédben is könnyen érthető formában kell közölni az információt az utasokkal. A fokozottan védtelen közlekedők közlekedésbiztonságának javítására tett intézkedéseknek szintén fontos része a közlekedésben dolgozók érzékenyítése, felkészítésük a fogyatékkal élők felismerésére, és a különböző segítségnyújtási módokra, továbbá konfliktuskezelési, kommunikációs tréningek biztosítása a számukra. Az odafigyelés, türelem, a gyakorlati segítségnyújtás módjainak ismerete nemcsak az ő esetükben fontos, hanem az egész társadalom vonatkozásában, ezért az előbbiek kommunikálására, előmozdítására a teljes társadalom felé van szükség.

Közlekedésbiztonsági mintaprojekteket valósítottunk meg továbbá egyes célcsoportok, úgymint a vakok és gyengénlátók, siketek és nagyothallók, mozgáskorlátozottak, értelmi fogyatékkal élők és az idős közlekedők számára. Az érintett célcsoportok felkészítése, az esetlegesen hiányzó ismeretek átadása is hatékonyan mozdítja elő közlekedésbiztonságukat. Nem minden fogyatékossággal élő csoport esetében működik speciális képzés, így erre szükség lenne a jövőben. Az idős emberek gyakran nem jutnak hozzá rehabilitációval kapcsolatos információkhoz, miközben az életkor növekedésével náluk is gyakoriak a látás-, hallás-, mozgásproblémák. Az ő tájékoztatásuk is fontos része az intézkedéseinknek.



Létrehoztunk egy, a fokozottan védtelen közlekedőknek szóló fórumot, amelynek első alkalmával egyeztettünk a célcsoportok szervezeteivel a további együttműködés lehetőségeiről és fontosságáról, ugyanis a tapasztalatok, vélemények, javaslatok rendszeres egyeztetése hatékonyan mozdíthatja elő a fokozottan védtelen közlekedők biztonságának javítására tett intézkedések megalapozását.

Szöveg: Barna Éva
Fotó: KTI